Táplálkozás

Étkezési zavarok – amiről senki se beszél

Nem, ez most nem egy tudományos értekezés lesz az előforduló táplálkozási zavarokról. Nem is szeretnék tipizálni, sem unalmas(nak tűnő) elméletekről írni Nektek, sokkal inkább egy napjainkban egyre inkább jelentős problémára szeretném felhívni a figyelmet. Szeretnék arról mesélni, hogy tanácsadóként mit látok, amikor hozzám kerül egy Ügyfél, milyen közösségi médiában jelen lévő buktatók vannak.

Az a helyzet, hogy amióta a fitneszipar virágkorát éli, kezdünk kicsit átesni globálisan a ló túloldalára. Szögezzük le: nagyon jó, hogy a köztudat egyre inkább nyitott az ilyen és ehhez hasonló témakörök irányába, mint egészséges táplálkozás, életmód, sport, és végre kezdjük elhagyni a fogyókúra szót, a koplalást, a káposztaleves diétát, és a női magazinok őskori csodáit. Nagyon boldog vagyok, hogy egyre több élelmiszerbolt polcain látni jobbnál jobb alapanyagokat elérhető áron, sőt, sok helyen külön osztály van erre. Hatalmas fejlődés, hogy egyre több étteremben lehet kérni diétakompatibilis, minőségi ételt, azonban mint mindennek, ennek is van egy igazán sötét árnyoldala.

Mégpedig a médiának azon része, amelyben nem az egészségközpontú mentalitást sugallják az embereknek, hanem az ész nélküli fogyást, a folyamatos súlyvesztést, ezzel sulykolva az emberek agyába, hogy „Hahó, nem egészségesnek kell lenned, hanem vékonynak”. És itt kezdődik minden, ami elindította ezt a hatalmas lavinát, amivel szemben próbálok helyt állni, és lányok százainak elmagyarázni, hogy

az egészségünk az első, nem a kockahas.

Mit tapasztalok én? Mivel munkám során többnapos táplálkozási naplót és önelemzést és értékelek, ezért kijelenthetem, hogy borzasztó nagy számokról van szó, ha táplálkozási zavarról beszélünk. Hol kezdődik ez? Leginkább az ételektől való félelemnél. Félünk a szénhidráttól, félünk a zsíroktól. Félünk a jóllakottság érzésétől, és félünk attól, hogy ha normális teltségérzetet érzünk, akkor már rögtön hízni fogunk. Megtanultuk, hogy 1200 kalóriát enni egészséges és normális, a napi ötszöri madáradag jó nekünk, és mindezt megküldeni heti 6 súlyzós edzéssel normális.

Nem az…

Elfelejtjük, hogy nem vagyunk egyformák, hogy a netes sablon étrendek legkevésbé sem személyreszabottan, NEKED, RÁD, a Te egészségedért és tartós eredményeidért íródtak. Elfelejtjük, hogy mindennek, amit teszünk magunkkal komoly következményei lehetnek, és lesznek is, ha nem változtatunk.

Félünk enni. Félünk szeretni az ételeket, félünk az étkezés örömétől, az étel élvezetétől, mert megtanultuk azt is, hogy az ételnek csak funkciója van, élvezeti értéke nem lehet.

Miért is?

Félünk, hogy a kismadáradagok miatti gyors fejlődésnek egyszer vége szakad, félünk, hogyha egyszer újra élvezzük az ékezést, akkor minden megint a régi lesz. Nagyon rossz érzéseket és gondolatokat társítunk az étkezéshez, míg szép lassan eljutunk arra a szintre, hogy nem esik jól enni. Már az első falattól is gyomoridegünk lesz, mert félünk, hogy mi lesz annak a pár falatnak a következménye.

Aztán jön a megborulás – már akinél. Amikor szakad a cérna, és a lelki válság újabb gödörbe esik: a zabálásba. Már úgyis mindegy alapon, görcsösen minden falatot lenyomunk a torkunkon, mert „megérdemlem”, „ennyi belefér”.

És mi jön ezután a fizikai rosszullét mellett? Lelkifurdalás. Az étel miatt. Magad miatt. Mert akaratgyenge voltál, mert nem bírtad a kis adagokat, a koplalást, a folyamatos terhelést.

Mit látok még nagyon sokszor?

Ezt követően nem merik megenni az általam írt tanácsadásban írt mennyiségeket. Félnek tőle. Félnek az ételtől. Kihagynak étkezéseket, elhagynak köreteket, és kezdődik minden elölről.

Sokszor nem is tudatosul bennük, hogy baj van. Sokszor nem is ennyire durva ez az ingadozás, és így főleg nem érzi magán az illető, hogy gond lenne az étel és az ő kapcsolatával. Szép lassan, kemény munkával, sok-sok beszélgetéssel azért megtörik a jég, és kiderül, hogy valami nem stimmelt.

Sokszor én sem látom mindezt a leírásából, mert a lelki hátterét nem osztja meg velem. Mindig meglepődök, amikor olyan üzeneteket kapok, hogy „képzeld, annyit változott az ételhez való kapcsolatom”, meg „már nem félek enni”, és ehhez hasonlók.

Szörnyű valahol, hogy idáig eljutottunk. Mi, érzem ezalatt az egész Nutriversum csapatát is, azért vagyunk, hogy egyensúlyt teremtsünk az életmódotokban. Azért van egyre bővülő termékskála, hogy megtaláld ami neked kell, hogy élvezhesd az ízeket, hogy élvezhesd, hogy egészséges vagy.

Azért vannak ilyen cikkek, hogy kiálljunk az egészséges testi-lelki egyensúly mellett, a sportos életmód mellett, és azok mellett, akik minden nap küzdenek a céljaikért.

Nagyon figyelj magadra, az egészségedre, mert

egy van Belőled.

Válogasd meg a forrásokat, láss át a kirakaton, és hosszútávú eredmények legyenek előtted, ne a villámgyors de ideiglenes eredmény. Találd meg magad újra, a célodat hozzá, és azt az utat, amin úgy mehetsz végig, hogy nem okozol magadban sem lelki, sem testi károkat.

Az életmód egy eszköz. Lehet ez az eszköz nagyon jó, de nagyon veszélyes is. A te döntéseid befolyásolják mindezt.

Megosztás
Tóth Barbara

Tóth Barbara

Életmód- és táplálkozás tanácsadó, instagram blogger.