Táplálkozás

Karácsonyi egyensúly – táplálkozási szokások az ünnepek alatt

Nem célom senki véleményét felülírni, egyszerűen csak szeretném elmesélni, hogy az életmódváltásom óta hogyan alakultak a táplálkozási szokásaim a nagy családi eszem-iszom rendezvények tekintetében. Ki tudja, lehet Te is átgondolod ezt idén.

Hazudnék, ha azt mondanám, hogy kezdettől fogva tudtam tartani az egyensúlyt, hogy cseppet sem viselt meg lelkileg, hogy az addig tiszta táplálkozásomat megszakította egy hét –lássuk be- zabálás, hogy nem feszültem rá következő évben és estem át a ló túloldalára. Ez a 7. Karácsony, amit fitten töltök majd, és visszagondolva nagyon szépen lehet látni az átmenetet évről-évre, már ami a mentalitásomat illeti. Az életmódváltás mellett nem véletlen, hogy olyan sokat beszéltem-írtam eddig a mentális hátteréről is, hiszen kéz- a kézben járnak, egy új életforma mellé kell, hogy változzon a lelkünk, felfogásunk is. Én úgy gondolom, és ezt is tanítom mindig, hogy senki nem kezd tökéletesen, és ahogy egykori mentorom mondta mindig: a kezdőnek az a dolga, hogy kezdő legyen. Azért kezdő. Ha nem hibázna, nem kezdő lenne. Mindenkinek át kell esnie bizonyos „érési folyamatokon”, mire megtalálja a maga egyensúlyát. Most már én is az mondom, hogy 4-5 év biztosan kellett, mire ezt megtaláltam a saját életemben úgy, hogy egy Karácsony, egy családi születésnap sem tud kimozdítani.

Azért nem, mert az egyensúly akkor is megmarad, ha valami nem tökéletes. A táplálkozásunknak egy életmód alatt nem tökéletesnek, hanem egyensúlyinak kell(ene) lennie. Tudom, hogy mi a célom. Ehhez tudom, mit kell tennem. Ami tőlem telik, azt megteszem. Tudom, hogy ebbe belefér az is, hogy néha ne a szabályokat kövessem. Ekkor nem az egész napomat rúgom fel, hanem egy kis szeletét annak, viszont a többire ugyan úgy figyelek. Mivel az alapok fontosak, azokat megtartom, mert nekem is így lesz jó, de a lelkemnek is jár néha egy kis hedonista változtatás. Ha ezt a kettőt megfelelő arányaiban betartom, egyensúlyban leszek. Így meg(t)teszem, ami az egészségemnek és célomnak kell, és megeszem azt is, ami után amúgy sóvárognék, de abból csak keveset, mert tudom, hogy nagy mennyiségben ártanék vele magamnak. És nem ezért dolgoztam eddig.

Na, így kellene kinéznie egy egyensúlyi felfogásnak, már ami az életmódot illeti. Nem, nem élsportról, versenydiétáról van szó, egy életmódról van szó, ami tartható, élvezettel folytatható évekig, miközben haladunk az újabb és újabb céljaink felé, de közben nem felejtjük el, hogy nem vagyunk robotok. Na de ehhez kell rutint szerezni, holtpontokon túljutni, és tanulni, nem is keveset. Minél stabilabb a tudásod, annál biztosabb leszel magadban, és annál inkább tudod, mi az, ami belefér.

A hiányos tudás bizonytalanságot szül. A bizonytalanság szorongást, ideges kapkodást, feszülést-feszengést, indokolatlanul szigorú szabályokat, ami megint csak bizonytalanságot, és bele is csúsztunk az ördögi spirálba. Ebből pedig jó kis testkép- és táplálkozási zavarok lehetnek.

Az egyensúly nem más, mint a magunkban való biztosság.

Eleinte persze én is teljesen rá voltam feszülve, készültem diétás édességekkel, diétás kajával, amit nyilván nem ettem meg, hát ki akar ezredjére is csirkerizst enni, a mama sütijét meg ki nem hagynám. Egész este engem nézett, hogy egyem már meg. Így hát megettem. Aztán mégegyet, aztán ha már lúd, legyen kövér alapon, ’mostmá’mindegy’, jöjjön az a másik süti is. Nem kívántam, de úgy éreztem, hogy ezt egyszer elszúrtam, innentől kezdve tök mindegy.

Következő évben már extrán készültem, igyekeztem is tartani, de szintén nem jól sült el a képzelt szigor, ráadásul amikor az ember kollégista, sokat jelentenek azok a nagymama által készített ételek- mentegetőztem magamban. Aztán ezt fel is adtam, de gondolom nem mondok újat, ha azt mondom, hogy lelkifurdalásom azért volt bőven.

3. évre kezdett beállni a rendszer. A rend. A tudatos engedékenység. Rájöttem, hogy 1-2 nap nem oszt, nem szoroz. Pár pihenőnappal, de sportoltam egész karácsonyi időszak alatt, de arra is rájöttem közben, hogy ha lehet bármit enni, nem szabályozom le a tudatomat, akkor annyira nem is kívánom már. Itt már nem fordultam ki magamból.

Ezután, ahogy tanácsadó lettem, és méginkább elkezdett érdekelni a lelki háttere a táplálkozásnak, rájöttem, hogy a fentiek mind elkerülhetők lettek volna, ha valakire tudok támaszkodni, valakire, aki fogja a kezem –még ha virtuálisan is- és felvilágosít, hogy figyelj, nincsen ezzel semmi baj. 2 nap nem a világ vége, de légy észnél. Picit lehet, de ugyanakkor picit nem csak Karácsonykor lehet. Így nem most kell bepótolni semmit, hiszen az életmódunk része, hogy néha, mérsékelten nem tartjuk be a szabályokat.

Azóta pedig eszerint élek. A táplálkozási rendszerünk része, hogy néha nem tökéletes. Mint ahogy mi magunk sem vagyunk azok. Ettől még kerek egész lehet így is minden. A Karácsony ugyan olyan, mint egy családi banzáj, egy görbe hétvége, egy nyaralás. Lazítunk a gyeplőn, de nem kifordulunk magunkból, csak megengedünk magunknak valamit, amit amúgy is csak ritkán szoktunk.

Ahogy eddig.

A tudatosság azért itt sem hanyagolható el, érdemes elmenni a családdal sétálni, vagy sütni egy-két egészséges sütit, fogást de ne azért, hogy a lelkiismereted miatt kompenzálj lélekben magadnak, hanem azért, hogy az egyensúlyod mindig visszaálljon, plusz hidd el, van ezer isteni süti, ami cukor nélkül is leveszi a lábáról a vendégeket.

És a mérték. Azért szoktuk, szokták túltolni az evést ilyenkor, mert kompenzálnak. Úgy érzik, hogy ha most nem esznek, többet ilyet nem lehet. Mintha nem lenne holnap, mintha nem lehetne közben enni mást is a diétás ételen kívül. Pedig lehet. Ha mindig tartod a mértéket, és tudod, hogy igenis megfelelő mértékben és gyakoriságban lehet része az életmódodnak egy kis süti, egy kis otthoni koszt, nem fog gondot okozni a helyén kezelni ezt sem. Ez nem egy lehetőség, ahol bepótolod, ami eddig kimaradt. Ez az egyensúly másik oldala, amit majd vissza fogsz tudni billenteni azzal az életmóddal, ami keretet ad a mindennapjaidnak.

Boldog Karácsonyt! És idén ne szúrd el!

Megosztás
Tóth Barbara

Tóth Barbara

Életmód- és táplálkozás tanácsadó, instagram blogger.