Táplálkozás

Nassolhatok diéta alatt vagy nem?

Az egészséges táplálkozás, életmódváltás egy nagyon komoly fizikai és lelki folyamat. Nem is csoda tehát, hogy bizonyos soulfood-ok fogyasztásának hiánya kicsit megbolygatja a rendszert, és a pótcselekvés hiányában úgy érezzük, nekünk ez nem megy. Több kimenetele is van ennek, sorba fogom szedni az általam tapasztaltakat, de lássuk előbb a puszta tényeket!

Az egészséges életmód alapja és lényege az, hogy olyan élelmiszereket viszünk a szervezetünkbe, amelyek táplálják, erősítik azt, olyat és úgy sportolunk, hogy az a fizikai és mentális jóllétünket szolgálja, és eközben olyan egyensúlyt teremtünk a lelkünkben, hogy összességében el tudjuk mondani:

jó a saját testünkben élni.

Számít a kalóriabevitel is: deficit esetén fogyni fogunk, ha annyit eszünk, mint amennyi kalóriát elégetünk, akkor szinten tartunk – feltéve, ha az edzés intenzitása is ugyan olyan-, ha pedig emeljük a kalóriabevitelt, akkor minőségi tápanyag és edzés mellett izomtömeget növelünk minimális zsírral, szemét kajával mozgás nélkül pedig hízni fogunk.

Van azonban egy ezerarcú szörny, ami megkeseríti a próbálkozásainkat: ez pedig a nasizás.

Életmódváltás után azért mindenki igyekszik áttérni a cukormentes, egészséges(ebb) nassolnivalókra, de vajon árt-e ez az életmódunknak, vagy épp a céljainknak?

Természetesen, ha az elfogyasztani kívánt nassolnivaló minőség tekintetében megfelel az elvárásoknak, és még a szükséges tápanyagmennyiségbe is belefér, elméletileg nem okozhat nekünk további gondot. Az édes íz viszont függőséget okoz(hat)! A folyamatos édes íz állandó éhségérzetet generál egy idő után, és a sós ételek után is természetessé válik, hogy jöjjön még valami édesség is. Ez a folyamatos sóvárgás és éhségérzet nem is csoda, hogy egyrészt elszúrja a motivációt, másrészt pedig folyamatosan felesleges akadályokat gördít elénk. Az édes ízről 1-2 hét alatt teljesen le lehet szokni: én azt tanácsolom mindig az ügyfeleimnek, hogy kb ennyi ideig napjában maximum csak egy édes étkezést engedjenek meg maguknak, lehetőség szerint az édesítőszert is csökkentsék. Ez is ki tud ugyanis tolódni: egyre kevésbé érezzük édesnek az édeset. Nem véletlen az sem, hogy életmódváltás után minden cukros édesség túlságosan émelyítőnek tűnik.

Persze egészségeseket nasizva már észrevétlenül is lehetne enni annyi pluszt, hogy akaratlanul is kilépünk a deficitből, majd amikor eredménytelen egy diétánk, nem tudjuk, hol a hiba. Példának okáért 2-3 db cukormentes keksz is 150-200 kcal lehet a benne lévő plusz zsír miatt, és ha egy nap ezt kétszer elfogyasztjuk, 3-400 kalória többletet is megehetünk.

Tapasztalatom szerint az egész káosz leginkább lelki okokra vezethető vissza: a nassolás nem más, mint egy boldogsághormont előidéző pótcselekvés, amely kifejezetten az evés élvezetével próbál valamit pótolni, valami pluszt adni. Hasonlóan mint a túl-alulevésnek, ennek is lehetnek lelki okai. Érdemes azonban odafigyelni még időben, ugyanis ez is evészavarokat okozhat, különösen azoknál a hölgyeknél, akik rossz testképük és elégedetlenségük miatt vágtak neki egy egészségesebb életnek.

Hízlal-e tehát a nasizás? Nos, ha a nassolnivalók normális minőségű tápanyagot tartalmaznak, és nem plusz étkezésként, hanem egy étkezés lezárásaként szerepelnek a menüben – mindezt persze mértékkel-, az égvilágon semmit nem okoz. Abban a pillanatban azonban, ahogy rendszeressé válik, és a sós íz elfogyasztása automatikusan az édes utáni sóvárgást váltja ki, érdemes elállni egy időre az édes ízektől. Ha pedig egészségtelen nassolnivalóról van szó: kis mértékben és ritkán, megfelelő időben fogyasztva (lehetőleg edzésnapon) abszolút egy egyensúlyi életmód része lehet.

Megosztás
Tóth Barbara

Tóth Barbara

Életmód- és táplálkozás tanácsadó, instagram blogger.