Napjainkban egyre több a téves testképzavarral rendelkező emberek száma. Ennek társadalmunkban leginkább a fiatalabb generáció van kitéve. Egy 2005-ben készült felmérés alapján a középiskolások 45.6%-a próbálkozott már a fogyókúrával, ez főként lányokra jellemző, de a fiúk közel 30%-a is már kipróbált valami diétát. Középkorú hölgyekre is egyre jellemzőbb.
„Mit értünk a testképzavarral összefüggő rendellenesség alatt?
Minden olyan viselkedészavart ide sorolunk, amelyben a paciens nem tudja helyesen megítélni saját testét, illetve azt, hogy mi a normális, hanem abbeli igyekezetében, hogy egy természetellenes ideálhoz hasonlítson, egészségére ártalmas szokásokat vesz fel. Minden ilyen zavarra jellemző a megszállottság és a kényszeresség, a szociális elszigetelődés, ám fokozott megfelelési vágy, illetve a beteges lelkifurdalás jelentkezik a hibás viselkedés elhagyása esetén. Ilyen viselkedészavar például az Anorexia nervosa (AN), a Bulimia nervosa (BN), az izomdiszmorfia, illetve a legfrissebb tünet együttes az ún. Orthorexia nervosa (ON) is.” Forrás: webbeteg.hu
Én leginkább most az ortorexiáról szeretnék írni, mert konditermi körökben ez a legismertebb probléma.
Az ortorexia azt jelenti, hogy elkezdünk diétázni, akár edzeni is, szigorúan és ezen a szigoron képtelenek vagyunk változtatni akkor is, mikor elértük a célunkat, nem vagyunk képesek visszatérni a normális étkezési szokásokhoz. Az illető mindennapjai az étkezések köré szerveződik és mindennél fontosabb az ételek minősége és megfelelő elkészítési módja. Ez az egészséges diétába való beleszeretés kissé rögeszméssé válik, kizár az életéből alapvető élelmiszereket és merev szabályok szerint él.
„Az orthorexia nervosa (vagy egyszerűen orthorexia) egy betegségként hivatalosan még el nem ismert evészavar-típus. Az ebben szenvedő betegek jellemzője az eltúlzott törekvés az egészséges (vagy egészségesnek hitt) táplálkozásra.
A kifejezést egy amerikai orvos, Steven Bratman vezette be 1997-ben. Véleménye szerint bizonyos étkezésbeli megszorítások, amik az egészség elérése érdekében történnek, néhány embernél paradox módon pont oda vezethetnek, hogy a túlzott odafigyelés következtében megvonnak valamit a szervezetüktől, amire szükségük lenne, így káros hatással vannak az egészségükre. ’’ Forrás Wikipedia
Én mindig azt mondom, hogy az arany középút a megfelelő. Magam részéről héten egyszer a szigorúan diétázóknak is engedek egy csaló étkezést, hogy mint mentálisan, mint fizikálisan feltöltődjenek és megegyenek valamit, amire akár egész héten vártak. Illetve én azt is el szoktam mondani, hogy nem lehet leélni úgy egy teljes életet, hogy mindent megvonunk magunktól, ha valami ételre nagyon vágyunk, azt együk meg, csak ez ne napi rendszerességgel történjen.
Fontos tudatában lennünk saját testünkkel, genetikánkkal.
Nagyon sok ember takarózik azzal, hogy ilyen a genetikám, azért nem fogyok le. Nem erre gondolok, mert nyilvánvalóan ez nem igaz. Természetesen van, aki hízásra hajlamos, ezt elismerem, hisz én is ilyen vagyok, de ez ellen lehet tenni. Most arra gondoltam, hogy vannak olyan genetikai tényezők, hogy valakinek széles a csípője vagy éppen alacsony. Vannak olyan dolgok, amiken nem lehet változtatni, de ahhoz képest is mindenki ki tudja magából hozni a maximumot.
Ez is olyan, mint a diéta: ne legyenek irracionális elvárásaink, mert akkor csalódni fogunk.
Tanuljunk meg szeretni és elfogadni magunkat.
Engem mindig elszomorít, amikor frissen szült nők írnak nekem, hogy le akarnak fogyni, mert nem tetszenek így maguknak. Mindig elmondom nekik, hogy csodálatos dolgot tettek, egy kisembernek adtak életet és hagyjanak időt maguknak a formába lendülésre, most nem ez a prioritás.
Ha megtanuljuk szeretni és elfogadni magunkat, sokkal boldogabbak lehetünk és tudatosabban lehet kihozni magunkból a legjobbat, hiszen pontosan látni fogjuk korlátainkat is és nem önsanyargatással vagy teljes elszigetelődést jelentő életmódváltással fogunk próbálni célt érni.
Neked ajánljuk
